A halál pitvarában

útra készülök
mérlegre teszem éltem
súlytalan vagyok

súlytalan vagyok
a halál pitvarában
álmaim nélkül

álmaim nélkül
terheimet rendezem
útra készülök

Esti séták

őz suta riad
városi erdő szélén
már régi lakó

Te és én

Látod?

A mai este olyan más,
s mégsem,
mert semmi sem változott.

Csak néhány év,
néhány őszhajszál,
s idén is nőttek a gyerekek,
a szájuk be sem áll…

Sárga és vörös rózsák,
már negyvenet fonok csokorba,
számolatlan számok,
a fiatal évek sorra.
S még mennyi, ami vár!
Forró, tüzes nyár,
hólepte fenyőkkel ékes telek,
csendek, ölelések…

Ezek,
mind, mind csak neked.

Látod? A mai este olyan más,
és semmi sem változott… 

Vékony Andor haikui - válogatás

Vándorok sorsa

messziről jöttem
ajándékul kaptam a
csendes éveket

lassan összedől
mit építettünk évekig
a rom eltemet

könnycseppek nélkül
szúrj oda egy keresztet
talán emlékül

batyukba kötve
ruhák és az emlékek
már vár ránk az út

Mit költő adhat (foszlányok)

szisszenő szellő a csendben
rebbenő szirmokat szór szét
köréd teríti őszöm
maradék ajándékait

lassan lebben az este
hol van már az a mámoros éj
szívek mélyén eltemetve
miről álmodni érdemes

napokra rakott napok
végtelen sora szelídül
néhány percbe virágcsokrok
koccanó poharak közé

a lányok oly nagyok már
néha mintha magad látnád
a tömött reggeli buszon
de hagyod őket játszani

mosolyok szavak csokrai
sosem volt emlékeinkből
lélektől lélekig neked
mert szép ez a mai este

Őrizlek

…szép vagy, átragyogsz
estét, csendet, holnapot,
bolond szavakat.
Verseimből születve
így őrizlek téged meg.

M. Cs. emlékére

(1)

„Neki indulok,
hátrahagyom terheit
a Földnek. Nektek.
Búcsúzom. Szép volt minden
dal, csak az életem nem.”

(2)

Virág hever
márvány sima kőlapon.
Emléked sorsa.

Péterfy Bori

Péterfy Borbála
Kebelbarátaim

Melleimmel elég jóban vagyok.
Kerekek, simák,
és elég nagyok.

Olyan karizmatikusak, erősek,
hogy szinte félek
tegezni őket.
Melleim örülnek, ha őket nézik
helyettem, s nekik
beszélnek végig.
Még az utcán is bámulják a mellet,
mintha én ott sem
állnék amellett.

Legérdekesebb személyiségjegyem
talán a mellem?
No elég legyen!

Mellek, ti számító, kacér barátok,
hát lógni fogtok!
Így szól az átok.

Reggeli szavak

Csend van.
Pihe álmok csent aranyában
meséket őriz a reggel.
Elfed,
és egybemos múltat jelennel
a felkelő, aranyló nap.
Várlak,
mint lányok pimasz mosolyában
az útszélen felejtett Jövőt.
Féltlek:
a simogatásnyi távolság
magányba öleli a lelket.
Vagy ma:

Tegnapjainkat őrző társam,
ebben az őrült akarásban.
Hagyom,
a versek döccenő sorában
a kódolhatatlan időt.

Temetőink

göcsörtös akác
hajlik a sírjainkra
ide született

Éjszakák

Szántóvető dala

Csak odább rebben

a szántatlan tarlón a

pacsirta. Ősz van.
A barmok igás nyaka

konok ívekre görbül.