2017. október 8., vasárnap

Lettünk

Érinteni vágylak,
mint a csend,
ölelni át a vágyat,
bőröd bársonyán érezd
hevülő, lüktető vérem.
Hallgatni volna jó
hangod, ahogy barna
akkordjaiba mélyül
minden kiejtett szó.
Szememben fényül
szemedet őrzöm,
mosolyokból oldva
lettünk a végtelen tér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése